Barilis naplója - 1. bejegyzés

Komor idők közeledtét látom.
Bizalmatlanság, ellenségesség, háborúság mindenfelé. Keresztény keresztény ellen, mágus mágus ellen, ember ember ellen. Talán a végítélet közelít?
Provance tribunáléban járva láttam hova vezet a viszály, a háború, a széthúzás. Az albigensek ellen folytatott keresztes háború folyományaként elkerülhetetlennek látszik egy Renden belüli háború a helyieket támogató mágusok, és a Kóda alapján a beavatkozást tiltó mágusok közt.
Az események egészen 1214. évig nyúlnak vissza, mikoron egy keresztes sereg megtámadott egy provancei conventust, amiben eretnekek rejtőztek. A keresztesek egy váratlan rajtaütéssel sikeresen elfoglalták a hegyi erődöt, és megöltek mindenkit, akit csak találtak. A conventus mágusai egy kivételével vagy meghaltak, vagy azóta is bujkálnak. A túlélő a támadás elején menekült el teleportálás varázslattal, és állítása szerint a támadók pillanatok alatt elsöpörték az őrséget, így a mágusoknak nem volt idejük összehangolt védekezésre. A helyiek szerint az ostromban mágusok nyíltan varázsoltak, de erről pontosabbat senki sem tud.
Az ostrom után a keresztesek és a velük szimpatizáló népesség körében fellángolt a mágus ellenesség. Több helyről jelentették, hogy mágus és boszorkányüldözések történtek, amiknek legtöbb áldozata kontár varázsló vagy ártatlan gyanúsított volt, de néhány magányosan élő vagy utazó Hermész rendi mágust is megtámadtak. Conventusok ellen nem volt újabb támadás, és a keresztesek is inkább az eretnekekre koncentrálták erejüket.
Eme események és a virágzó vidék pusztulása láttán viszont igen sok mágus csatlakozott a keresztesek elleni küzdelemhez, és ugyan a feltűnést kerülték, de a segítségükkel sikerült megfordítani a háború menetét. Nem bizonyított, de állítólag Simon de Montfort a keresztesek vezér fejére is mágikus úton esett a katapult kő, ami a halálát okozta Toulouse ostrománál 1218-ban. Azóta több csatát nyertek a provancei seregek, és visszaszorították a franciákat északra.
Az Egyház ezek hatására egyre ellenségesebb a Renddel szemben. Állítólag III. Ince pápa már kész volt kihirdetni a mágusok elleni keresztes hadjáratot, mikor 1216-ban meghalt. Szerencsére utóda III.
Honoriusz nem mutat erre hajlandóságot (gyaníthatóan a quesitoroknak sikerült tárgyalni vele), de az albigens keresztes hadjárat folytatása mellett állt ki, és megpróbálta megnyerni az ügynek a francia királyt.
Mint arra számítani lehetett az 1221 évi provancei tribunálén vad vita bontakozott ki a keresztesek ellen harcoló, és az ezt ellenző mágusok közt. Az egyik fél az önvédelemre hivatkozott, míg a másik a Rend létét látta veszélyben. A tribunálén végül úgy zárult, hogy a mágusok többsége megszavazta azt a javaslatot, hogy a kereszteseket nyilvánítsák a Rend ellenségévé és így a tribunálé törvényesítette a közdelemet ellenük. Azonban a tribunálét felügyelő quesitor erre fel érvénytelennek nyilvánította az egész tribunálét és a Kódába ütközőnek nyilvánította a keresztesek elleni harcot, még akkor is, ha nem feltűnően varázsolnak.
A provancei conventusok és mágusok többsége eltökéltnek mutatkozik a keresztesek elleni harcban, a quesitorok többsége és a Rend öregebb mágusai azonban a világi eseményektől való elzárkózást próbálja rájuk erőltetni. Isten tudja ki meddig megy el igaza védelmében.
Komor idők közeledtét látom.

Kékjég conventus
1222